Ma volt Anyák Napja, de mára az én anyukámhoz terveztünk kirándulást, úgyhogy engem tegnap ért el ez a nap. ICS Berkóval lement reggelit venni, vagyis én úgy gondoltam, hogy azért mennek, bár gyanús volt, hogy rám lett szólva, hogy pihenjek még nyugodtan. Nem ellenkeztem. Aztán szépen hazajöttek, és nem szabadott kimennem a szobából. Rövid várakozás után Bere érkezett mellém az ágyra. A kezembe nyomott hét szál gyönyörű fehér rózsát, és egy bordó karton szívet a  kezének lenyomatával, ami szalaggal volt díszítve a szélén. (Ezúton jegyzem meg, hogy ICS – mert gondolom ő volt – remekül választotta a színben a papír-szalag kombóhoz illő rózsa színét, mert a vörös sok lett volna. Így meg olyan tiszta az egész, mint Berkó csillogó, huncut szemei.) Majd azt mondta nekem, hogy köszönöm. Én már ettől meghatódtam, mert tavaly még picike volt azért, hogy bármit mondjon. Aztán ICS-vel sutyorogtak kicsit, és befejezte, ami elkezdett:

“Köszönöm, hogy megszülettem!”

Mozgalmas volt a május elsejénk is. Megreggeliztettem a családot, természetesen csak háromféle reggelit csináltam, aztán összeszedve magam, elmentem edzeni reggel. A srácok addig a játszón bandáztak, de viszonylag hamar volt a déli fektetés, mert délután millió éve látott barátokkal (Jaman, Süti, Brisa, Svin, Mitya és az ikercsajok Lilla és Eszti) volt találkozó a Margitszigeten.

Berkó fel is kelt szépen, összekészültünk, majd kocsival elindultunk és a munkahelyem környékén leparkoltunk, onnan némi séta után mentünk el a buszig, ami a szigetre vitt. Berkó motorral jött, úgyhogy semmi gondja nem volt. Nem is fáradt el túlzottan, és élvezte nagyon a városnézést. Mi is nagyon jól éreztük magunkat, beszélgettünk mókáztunk. Berkó kapott fagyit, és persze én is. ICS sörözött, úgyhogy hazafelé én vezettem. Bere bemutatkozott jó és csibészebb oldaláról egyaránt. Eleven, sok gátlás nincs benne és remélem, nem is teszünk bele, bár egészséges értékrendet majd azért csepegtetünk, de az úgyis későbbi projekt. Berkónak lett volna társasága: Lilla és Eszti az ikerlányok, de valahogy sikerült mindhárom gyereknek nagyjából egyedül játszania. Néha azért érdeklődve bámulták a másikat, de szerintem annyi inger volt, hogy több, mint elég.

Berkó az a típus, aki, ha sokan vannak körülötte, egy idő után kezelhetetlen lesz, vagyis ez rossz szó, én a túlpörög szót használom erre, amikor látom, hogy sok neki az impulzus. Ezt kiskora óta tapasztalom rajta, hogy egy idő után elég neki az izgalomból, de szerencsére jól időzítettünk  és hazafelé lenyugodott, mikor már hármasban voltunk. Nyolc körül tért nyugovóra itthon, de azt hiszem igazán jó kis családi napokat tartottunk.

Vasárnap Jekyl érkezett hozzánk vendégségbe családostul, Berkó Nettivel remekül elmókázott a kezdeti megilletődés után. Fél tizenegyig maradtak, úgyhogy Bere nem aludt el este a megszokott időben, de a végére már elfáradt eléggé. Reggel hatkor bújt át mellém az ágyba, ICS dolgozni ment hajnalban, így mi kilencig aludtunk.

A déli alvása tegnap így kimaradt, de ICS kitalálta, hogy menjünk el a Budakeszi Vadasparkba sétálni, én nem ellenkeztem. Berkó remekül bírta a sétát is, és az alvás kimaradását is. Mikor beértünk, készítettek hármunkról egy képet, amit nem kötelező megvenni, de ha akarjuk (és persze én akartam, mert odavagyok az ilyenekért), megtehetjük. Bercit már eléggé érdekli őt a sok állatság, érdeklődve figyelte a különböző jószágokat. Kicsit csodálkoztam, hogy miért tologatnak Berkónál nagyobb gyerekeket kocsiban, de ők tudják. Családilag bementünk a rókalyukba is, felmentünk a kilátóba, ami félelmetesen reng.

Berkó kapott egy kis fagyit, ami a végére már eléggé megolvadt, aztán evett sósperecet. A tegnapelőtti mindenféle féktelen pogácsa-, muffin- és mindenféle-evés után tegnap is folytatódott ez a dolog, viszont este legalább a vacsorát magától kérte, mert arra volt igény, úgyhogy kapott mindenki  a kirándulás után juhtúróval (is) töltött gombát steak burgonyával. Aludni rendes időben ment. A kocsiban hazafelé aludt húsz percet, így kezelhető volt a vacsora, fürdés és mese alatt és egy szó nélkül elaludt, ahogy szokott.

Én nem sokat pihentem most sem, de jó volt itthon Berkóval kettesben, mint régen, békében-nyugalomban. Ma is van nap, ma is izgalmas programok várnak ránk.

Ma délelőtt elvittük Katát a második kerületbe kozmetikushoz, majd az ő ott töltött idejét hasznosan ütöttük el Berkóval. Ellátogattunk a Millenárisra, ahol majálisi kirakodóvásár volt, itt fedeztük fel a Zöld Péter játszóteret, ami egyszerűen fantasztikus, csak kár, hogy olyan messze van. Sajnálatos módon ezt megszakítva nekem be kellett ugranom a Mammutba (őt meg nem hagyhattam ott egyedül), ahol megvártuk, hogy kinyisson az Extreme Digital.  Berci kérdezgette tőlük, hogy van-e fagyi, ezért a kocsihoz visszafelé menet kapott egy tölcsérrel, amit természetesen szétcsöpögtetett, de meglepő módon semmi gondja nem volt a hőfokkal, úgy érzem, elérkezett a fagyizós korszak. Katát felkapva még kimentünk az Auchanba ebédelni és nagybevásárolni, úgyhogy Berci délután egykor feküdt le aludni.

Az igazi attrakciót délutánra időzítettük. Ha emlékeztek rá (ha nem, akkor is), Húsvétkor Berkó összelocsolta magának egy tanulóbicikli árát (ezúton köszönjük minden adományozónak), amit a héten el is hoztam neki, ma pedig megkapta. Az igazat megvallva, nagyobb katarzisra számítottunk, de zavarban volt, ezért elnézzük neki. Volt egy kis gondom, ugyanis a nyeregcső rögzítő csavart valami extrahülye módon oldották meg, lazításnál beszakadt, így végülis fémfűrésszel kellett kiiktatnom, hogy újjal pótoljam. De Bercinek nagyon tetszik a bicilli, majd felváltva használja ezt meg a motort.

Vasárnapra szerencsére nem volt semmi programunk, se család, se semmi, úgyhogy délelőtt Berkóval kettecskén lementünk a játszóra egy órára, de annyit szaladgált, labdázott és motorozott, hogy mikor hazaértünk 11 körül, már kért volna enni és feküdt volna le, úgyhogy picit még szóval kellett tartani, hogy el ne aludjon. Aztán ebédeltünk tarhonyás húst közösen, pelus nélkül lefeküdt aludni, majd elaludt, mintha kötelező lenne. Nem is pisilt be, és igazából itthon, ha délben lefektetjük aludni, akkor nem szokott, így a bölcsődei szobatisztaságos stagnálást nem értem. Megnéztük ezt-azt míg aludt, aztán összeszedtük magunkat és elmentünk kacsákat etetni a Feneketlen-tóhoz busszal. Vittük a motorját is, úgyhogy délután is volt mozgás elég. Eztán bementünk a tó melletti játszótérre, ahol időztünk kicsit, majd indultunk haza. Találkoztunk egy maciszoborral, amit jól szemügyre is vettünk. Remek nap volt, és hazafelé vettünk hárman összesen három gombóc fagyit, amit elnyalogattunk hárman. Fergeteges nagy dolgok nem történtek, de nyugalom volt, apa-Bere-anya… család, és még a tavaszi apró zápor előtt haza is értünk. Ismét egy jó nap!

Nemrég fedeztem fel a bölcsi öltöztetőjében a napirendet, mely óráról órára bemutatja, hogyan telik Berci egy munkanapja. Ahelyett, hogy a lefényképezett táblát kitenném, inkább bemásolom szóról szóra, semmit sem változtatok rajta, elég jópofa amúgy is. Én sosem gondoltam volna, hogy folyadékot isznak vagy az ébredés sorrendjében kelnek fel.

Maci csoport – Tavaszi napirend

6.00-tól Folyamatos érkezés
A gyermekek érkezés után kezet mosnak, szükség szerint használják a WC-t. Reggeliig a szobában játszanak.

8.10-től Reggeli
Gondozási sorrend szerint. Reggeli után játék a szobában. Szükség szerint fürdőszoba használat.

9.45-től Tízórai
A gyermekek folyadékot isznak, alkalmanként gyümölcsöt, zöldséget esznek. Szükség szerint fürdőszoba használat, majd készülődés az udvarra. Udvari játék.

11.00-tól Folyamatos bejövetel az udvarról
Vetkőzés, fürdőszoba használat. Ebédig játék a szobában.

11.30-tól Ebéd
Az étkezés sorrendjében ülnek az asztalhoz a gyermekek. Étkezés után szükség szerint mosakodás.

12.10-től Pihenés
Az ébredés sorrendjében kelnek fel a gyermekek. Használják a fürdőszobát. Uzsonnáig játék a szobában.

15.00-tól Uzsonna
Étkezés a gondozási sorrend szerint. Uzsonna után játszanak a gyermekek.

15.45-től Folyamatos távozás
A gyermekek szüleik érkezése szerint folyamatosan távoznak a bölcsődéből.

Hétfőn nyílt nap volt az oviban, ahová Berkót beíratni szándékozunk. Ez az intézmény pontosan a mostani bölcsi felett helyezkedik el, az emeleten, úgyhogy túl nagy változást nem hoz majd az életünkbe, vagyis dehogynem… Óvodás lesz a gyerekünk!

Aznapra egyéb más szabadidős elfoglaltságaim miatt amúgy is vettem ki szabadnapot, és úgy alakult, hogy a délelőtti óvodalátogatáson is részt vettünk Berkóval. Kilenckor kezdődött, úgyhogy a bölcsis reggelire be sem mentünk. Odaértünk “kezdésre”, két kiscsoportot indítanak, viszont most nagycsoportosok voltak azokban a termekben, úgyhogy Berkó kicsit meg is szeppent, mikor egy fiúcska véletlenül nekihátrált, mert nem vette észre, hogy mögötte áll. Amúgy nagyon ügyes volt, feloldódott az első meglepődés után. Reggel mondtam csak el neki, hogy megnézzük az ovit, úgyhogy nem kellett sokat várnia a csodára. Azt hiszem, ezt is szeretni fogja. A csoportban volt egy galéria, játszókonyha és ami a legizgibb volt: akváriumok. Egy az előtérben Spongyabobos díszlettel, egy pedig a teremben. Festett Berci egy gipsz halat és egy rákot, de a végére azért kicsit unta és elment legózni. A festést egy kisfiú fejezte be neki, mi pedig hazahozhattuk a műveket.

A lényeg még csak ezután jött. Az óvónénik bábelőadást tartottak. A klasszikus fehér, piros és sárga pillangóról. Miközben néztem, nekem is eszembe jutott ez a mese. Berkó nagyon élvezte, figyelt is, bár nem volt hosszú a műsor. Viszont ezen felbuzdulva bábelőadásra is ellátogatunk majd valamikor. Választhattak ujjra húzható pillangókat a leendő ovisok, Berkó egy sárgát választott a kosárból egyedül, bátran odament, én nem is kellettem hozzá. Ezután már csak az udvaron játszás lett volna az ovisokkal, de úgy gondoltam, nem sokkolom, úgyhogy visszamentünk a bölcsibe. Végig velünk volt néhány mostani csoporttársa is, úgyhogy a környezet sem volt olyan idegen.

A megszokott színvonalat láttam, amit úgy látom, itt bölcsitől visznek az iskoláig, mert minden egy kupacban van, és igazán elégedettek lehetünk velük minden szempontból. A program alatt Berkón már nem volt pelus természetesen, mint egy igazi óvodáson, már csak alváshoz kell éjjel, déli alvásnál itthon sem kap már, és igen jól teljesít. Elégedett vagyok vele, újabb izgalmak jönnek így ősszel. Megdöbbentő, most született és már óvodát nézünk…

Ahogy januárban, most is kaptunk egy jellemzést a bölcsiből.

Berci 33 hónapos, ismét írnék néhány gondolatot bölcsődei életéről. Remélem, Önök is úgy látják, hogy szívesen jön bölcsődébe, alapvetően jókedvű, ritkán sír, ahhoz már valami nagy dolognak kell történnie. Alapvetően együttműködő, akkor is, ha kérem, akkor is, ha utasítom valamire. Mostanában Somával sokat játszanak együtt, ebből nagyon jó dolgok is születnek, szépeket építenek, de előfordul, hogy külön kell őket választani, mert nem jó irányba viszik egymást. Berci nagy figyelemmel és türelemmel rajzol, gyurmázik, kedveli a “Pötyit”, ami szintén egy fejlesztőjáték. Mióta megtanult motorozni, az udvaron szinte alig látni, le sem száll róla. Szobatisztaság tekintetében stagnálást tapasztalok, próbáltam alváskor levenni a pelenkát, de nem jártunk sikerrel. Még várunk egy kicsit. Étvágya kielégítő, szívesen fogyasztja a főzeléket, a húst, a gyümölcsöket is szereti. Továbbra is szépen, tisztán eszik, hamarosan elhagyjuk az előkét. Alváskor ritkán sír, bár most néhány napja megint előfordul, hogy sírdogál alvás közben, de nem olyan intenzíven, mint eleinte. Ha nyugodtan alszik, a 2 és fél órát átalussza.

Súly: 15,5 kg, magasság: 97 cm.

Mivel Kati mama tegnap tudta magát szabaddá tenni, így előrébb hoztuk a maglódi rokonság meglátogatását és húsvéti öntözését. Annak rendje és módja szerint végigjártuk mindhárom helyet a szűkebb pátriárkában a nőnemű egyedek bekölnisítése céljából. Sajnálatos módon eléggé későn kezdtük el tanítani Bercinek a locsolóverset, őt pedig annyira nem érdekelte az egész versmondás, hogy a suttogásnál erősebb hangerőn adja elő költeményét, ami végülis így hangzott: “zöld erdőben jártam, piros alma, mogyoró”. Délelőtt letudtuk mamát és dédiéket, alvás után pedig az unokatesókkal múlatta remekül az időt, az összes fellelhető (tetemes mennyiségű) játékot végigpróbálta, még egy használaton kívül helyezett kvadon is körbetolatta magát az udvaron.

Általában Berkó este fél hétkor megy fürdeni, fél nyolckor már javában húzza a lóbőrt, de tegnap egész nap annyira remekül elvolt a társaságban, hogy csak hét után indultunk, nyolc után értünk haza, a kocsiban nem is aludt el, de itthon szinte percek alatt. Nagyon jó volt az anyai ág húsvéti megmozdulása, holnap pedig az én családom lesz soron szintén unokatestvérekkel tarkítva, ott sem lesz unatkozás, abban biztos vagyok.

Katával azt találtuk ki, hogy veszünk Bercinek egy futóbiciklit az újonnan támadt motorozási kedvén fellelkesülve, ezért készítettünk egy táblát neki, amin annyi áll, hogy biciklire gyűjt (kép alant). Nagy sikere volt, szinte az összes pénz össze is jött rá, úgyhogy, ha a kormány és egyéb kiálló alkatrészek miatt nehezen is, de ezt fogja neki tojni a nyuszi.

Berci a lábbal hajtós motoros korszakát éli végre, még messze vagyunk a pótkerekes biciklitől, és szép idő lévén nem akarunk mindenhova kocsival menni, ezért úgy döntöttünk, beszerzünk egy gyerekülést a bringámra, és kisebb-nagyobb kirándulásokat teszünk két keréken. Eleinte viszolyogtam a gondolattól, hogy a Trekket apásítsam, de Berci és az apaság mindent felülír, így rövid vacillálás után vásároltam egy vázra szerelhető darabot a Decathlonban uszkve 13 ezerért plusz Berkónak sisakot háromért. A felszereléssel megvoltam hamar, stabilan és biztonságosan tartja, és egyetlen kattintással fel- illetve lekapható az ülés. Tegnap ki is próbáltuk.

A Kopaszi gátat céloztuk meg, oda-vissza nem több 12 kilométernél az út, három év kihagyással ekkora távot röhögve abszolválunk. Beültettem a szélesen vigyorgó Berkót az ülésbe, bekapcsoltam a biztonsági övét, a lábait is beszíjaztam, ne kalimpáljon nekem, és útnak indultunk. Az első pár méter nagyon bizarr volt a plusz 13 kilóval a hátsó kerék felett, meg kellett szoknom, hogy a gyerekülés ring és kileng kicsit mögöttem, de utána már semmi gond nem volt, egyszer sem taknyoltunk el. Meredek lejtőn lefelé rosszabbul fogtak a fékek, de majd megnézem a fékolajat (tényleg van), lehet, hogy azt kellene utántölteni ennyi állás után. Az idő szép volt, Berci pedig nagyon élvezte a kerekezést. Azt hittem, hogy félni vagy tartani fog a száguldástól, de végig magyarázott vagy énekelgetett, nem volt semmi gondja a világgal. Én pedig nem nyugdíjas tempóban haladtam, igazán felbátorodtam, és repesztettük, Kata nem is bírta mindig tartani velünk a lépést. Még a gyerekkel padkáról leugratást kell gyakorolnom, esetleg a farolást, de tényleg nem sok változtatást kényszerített vezetési stílusomra Berci jelenléte.

A Kopaszi tömve volt, a piknikezni szándékozó autósok megtöltötték a parkolót, és hosszú sorban vártak odakint is, de mi ezúttal fittyet hánytunk erre. A fűben leterített pokrócon pihentünk, Berkó nagyon pörgött, rohangált fel s alá, aminek az lett az eredménye, hogy ugyan csak másfél órát voltunk kint, de hazafelé már cumizta az ujját és lekókadt a feje. Mondta is, hogy elfáradt, én pedig nem győztem sajnálni, hogy szerencsétlen gyermek mennyire ki lehet merülve a foteljében, miközben az apja meg hegynek felfelé tekeri a bringát. Nehéz sorsa van, az biztos.

A bringázás mindhármunknak nagyon tetszett, úgyhogy rendszeresíteni fogjuk a hétvégi kerekezéseket, nem kell mindig otthon vagy az autóban ülni.